A fűzfa kérgét már időszámításunk előtt is használták láz- és fájdalomcsillapításra, később a hatóanyagát szalicilsavként sikerült azonosítani.

Egy kis történeti áttekintés:

Hippokratész Kr. e. 400 körül fűzfalevelet javasolt a szembetegségekre és a szülési fájdalom enyhítésére. Mintegy 400 évvel később Dioszkoridész apróra vágott és borssal, borral kevert leveleket ajánlott a kólika ellen, a köszvényt pedig a levelek és a kéreg főzetével gyógyította. A lázcsillapító hatásról Edward Stone tiszteletes számolt be először 1763-ban a Royal Society tagjainak. A fűzfafőzetből 1828-ban egy müncheni gyógyszerészprofesszor, Johann Buchner keserű, sárgás anyagot vont ki, amelyet a főzfa latin neve (salix) után szalicinnek nevezett el. Egy fiatal olasz vegyész, Raffaele Piria a szalicint savas főzéssel cukorra és aromás vegyületre bontotta. Ez utóbbit oxidálta, és színtelen, hosszú tűkristályokból álló anyagot, szalicilsavat kapott.

Jellemzése:

Az acetil-szalicilsav a szalicilátok csoportjába tartozó gyógyszer, amelyet fájdalom- és lázcsillapítóként, valamint gyulladáscsökkentőként alkalmaznak. Ezen kívül antikoaguláns hatása is van, ezért kis dózisban hosszú távon a szívinfarktus és trombózisok megelőzésére is alkalmazzák.

Alkalmazása:

alacsony dózisban, hosszú ideig alkalmazva blokkolja a prosztaglandinok és a tromboxánok keletkezését; így gátolva ezzel a vérlemezke-aggregációt és a véralvadást à ezt a hatást használják ki a szívinfarktusok kockázatának csökkentésére
az acetilszalicilsav inkább a vascularis események tüneteit változtatja meg, mintsem megelőzi azokat
a helyi érzéstelenítő hatása miatta a homeopátiában is kedvelt
fejfájás, láz, izületi fájdalmak ellen

Vigyázat:

Vérzékenységben szenvedők, valamint akik alvadásgátló készítményt kapnak, kerüljék a szedését. Erősen izgatja a gyomor nyálkahártyáját, ezért aki rendszeresen szed acetil-szalicilsavat szed érdemes ilyen irányú állandó orvosi ellenőrzés alatt állnia.